A munkaszerződésben a feleknek meg kell határozniuk a munkaviszony időtartamát. Ez lehet határozott vagy határozatlan. Amennyiben a felek a munkaszerződésben erről nem rendelkeznek, úgy a munkaviszony határozatlan időre jön létre. A gyakorlatban a határozatlan idejű munkaszerződések jelentősebb számban fordulnak elő, ugyanakkor bizonyos feltételek fennállta esetén lehet létjogosultsága a határozott idejű munkaviszony alkalmazásának is.

A jelen írásnak nem célja a határozott és a határozatlan idejű munkaviszony szabályainak összehasonlító elemzése, pusztán rövid összefoglalást kíván adni arról, hogy a határozott idejű munkaszerződések alkalmazása, különösen meghosszabbítása esetén melyek azok a jogszerűséget biztosító garanciális intézkedések, amelyekkel tisztában kell lennie a munkáltatóknak, és amelyeket ugyanakkor előnyős ismerni a munkavállalóknak is. Mindezek ismeretében is célszerű mindenképpen mérlegelni, hogy határozott vagy határozatlan időtartamú munkaviszony létrehozására kerül sor.

A határozott idejű munkaviszony tartama

A munkajog lehetővé teszi a munkaviszony alanyai számára azt, hogy a munkaviszonyt határozott időre hozzák létre, amely esetben a munkaviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ez utóbbi lehet egy meghatározott feladat elvégzése vagy akár esemény bekövetkezte (pl.: egy adott távollévő munkavállaló visszatérése) is, ez utóbbi egyben a határozott időtartamú munkaviszony létrehozásának célját is meghatározza.

A határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg. Az ötéves időtartamba beszámít a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartama is. Kivétel ezalól, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, ekkor a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott tartamra létesíthető, az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony tartama – a korábban létesített munkaviszony tartamával együtt – az öt évet meghaladhatja.

A határozott idejű munkaviszony a szerződésben meghatározott időtartam elteltével minden további intézkedés nélkül megszűnik. A megszűnésre tekintettel sem a munkáltató, sem a munkavállaló részéről nincs szükség felmondásra, annak esetleges indokolására, nincs felmondási idő, a munkavállalónak nem jár végkielégítés, továbbá nem érvényesülnek a határozatlan munkaviszony esetén a munkavállalót védő felmondási korlátok és tilalmak sem. Ez munkáltatói oldalról vonzó és előnyös lehet anyagi és adminisztratív szempontból, ugyanakkor munkavállalói oldalról nyilvánvalóan kevésbé az.

Hosszabbítás, újrakötés

Van jogszerű lehetőség egy határozott időtartamú munkaszerződés – akár többszöri – meghosszabbítására, illetve újrakötésére is, a törvényi feltételek betartása esetén.

Fontos hangsúlyozni, hogy míg a munkaszerződés határozott időtartamra történő megkötése pusztán a felek elhatározásán, és egyező akaratán múlik, nem kell a határozott időtartam indokaként megjelölni semmit, ugyanakkor a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítására vagy újrakötésére már speciális, munkavállalókat védő szabályok vonatkoznak, amelyek mentén végső soron állást lehet foglalni abban, hogy az adott határozott idejű jogviszony folytatólagos és ismételt alkalmazására jogszerűen került-e sor vagy sem. Nincs konkrét előírás arra vonatkozóan, hogy hányszor lehet meghosszabbítani a határozott tartamú jogviszonyt, vagy ismételten határozott idejű szerződést kötni. Ennek jogszerűsége minden esetben az adott jogviszony valamennyi körülményeinek ismeretében ítélhető meg, az alábbi kettős követelmény teljesülésének vizsgálata mentén.

A munkajogi szabályok szerint egy határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. Ezen túlmenően az ilyen megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. A szabályozásban tehát megjelenik a munkáltató és a munkavállaló jogos érdeke is, amely követelményeknek való megfelelést a láncszerződések körében a joggyakorlat az utóbbi időben együttesen értékel, és ennek megfelelően minősíti az adott jogviszonyt. E kettős követelmény célja, hogy megakadályozza a határozott időtartamú szerződések visszaélésszerű alkalmazását, és ezáltal meggátolja, hogy a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek.

Jogos érdek

A munkáltatói jogos érdeknek nem kell a munkaszerződésben megjelennie, a lényeges követelmény az, hogy jogvita esetén a munkáltató az érdek jogosságát és annak fennállását bizonyítani tudja.

A joggyakorlat méltányolható jogos érdeknek fogadja el, ha azért került sor a határozott idejű szerződések meghosszabbítására vagy újrakötésére, mivel a munkáltató időről-időre pályázati forrásokból finanszírozza a működését, amelyeket időről-időre megítélnek számára, így egy újabb periódusra biztosított a működése és e körben a munkavállalók foglalkoztatása. Hasonló a helyzet akkor is, ha a megrendelések változó intenzitása miatt ingadozik a munkáltató munkaerőigénye, vagy adott projektek lebonyolítására, idényjellegű munkák ellátása érdekében hosszabbítanak meg határozott idejű jogviszonyokat.

Ezzel ellentétben nem alapozza meg a munkáltatói oldalon a jogos érdek fennállását a piaci viszonyokhoz igazodó rugalmas létszámgazdálkodásra történő hivatkozás, amennyiben a rövid időtartamú, többször ismételten megkötött határozott idejű szerződések alkalmazását a munkáltató nem tudja okszerűen alátámasztani (pl.: alkalomszerű megrendelések, idénymunkák ellátása).

Ugyancsak nem indokolható jogos érdekkel egy szerződésláncolat, ha annak célja a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos költségek minimalizálása (pl.: végkielégítés, felmondási időre járó munkabér, távolléti díj), tekintettel arra, hogy a végkielégítés, a felmondási idő és a megszüntetés különféle költségelemeinek megtakarítása közvetlen érdeksérelmet okoz a munkavállalói oldalon, a dolgozó elveszíti a munkaviszony megszüntetése miatt őt megillető garanciákat. Önmagában erre jogos érdekként tehát nem hivatkozhat a munkáltató jogszerűen.

Mindezeket alátámasztja az irányadó bírósági gyakorlat is, miszerint a munkajogviszonynak törvényes érdek nélkül történő, többszöri ismételt, határozott időre szóló kikötése egyértelműen csorbítja a munkavállalónak a felmondási járandóságokkal kapcsolatos jogos érdekét, ezért mindez rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg.

Jogkövetkezmények

A munkajogban a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó munkajogi szabályok eltérést nem engedőek, megsértésük szankciót von maga után.

Az irányadó joggyakorlat szerint, amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a munkajogi szabályok megsértésével került sor a határozott idejű munkaviszony alkalmazására (nem állt fenn jogos munkáltatói érdek, illetve sérült a munkavállaló jogos érdeke), úgy a meghosszabbított vagy újrakötött munkaszerződés a határozott időre vonatkozó kikötés vonatkozásában semmis. A semmis megállapodás érvénytelen, így a munkaszerződés részlegesen érvénytelen a határozott időtartam vonatkozásában, helyette pedig a munkaviszony tartamára vonatkozó fő szabályt kell alkalmazni, vagyis a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, tehát akár egy láncszerződés ötödik meghosszabbításakor is.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha a munkáltató a munkaszerződésben érvénytelenül kikötött határozott időtartam elteltére hivatkozással megtagadja a munkavállaló további foglalkoztatását, akkor jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt, így a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos szankciókat érvényesíthet a munkáltatóval szemben, így többek közt kártérítést követelhet (pl.: elmaradt munkabér, a feltételek fennállta esetén végkielégítés).

Nemcsak a munkaviszony jogellenes megszüntetése, hanem jogellenes fenntartása is joghátrányt okozhat a munkavállaló számára, amennyiben érvénytelenül kikötött határozott idejű láncszerződésekkel gyakorlatilag röghöz kötik a munkavállalót, vagyis lehetetlenné teszik számára a felmondási jog gyakorlását (pl.: egy jobban fizető állás miatt). Határozott idejű munkaszerződés esetén a munkavállaló a felmondását indokolni köteles, a felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Míg a határozatlan idejű munkaviszony esetén egy jobban fizető állás miatt indokolás nélküli felmondással harminc napos felmondási idővel megszüntethető a munkaviszony, úgy határozott idejű munkaviszony esetén erre ilyen okból nincs lehetőség. Azonban ilyen esetben is, amennyiben megállapítást nyer, hogy a munkáltató jogszerűtlenül alkalmazta a határozott időtartamra vonatkozó kikötést, úgy a munkaszerződés e részben érvénytelen, a munkaviszony határozatlan idejűnek minősül és az az általános szabályok szerint megszüntethető.